A lánynak szép kék szemei voltak és kérlelően nézett /kb úgy, mint a Shrekben a csizmás kandúr/ : – Nem lehetne kiiktatni az EGR /kipufogógáz visszavezető/ szelepet?
– De, ki lehet! -Hangzott a válsz. – Végül is egy öregecske 4-es benzines golf 1.6-os 8 szelepes motorral, a korának megfelelő – nem csekély – olajfogyasztással nem igényli annyira az emissziós regulázást – a nitrogén – oxid csökkentést, hiszen ez a járgány inkább az életéért küzd, mint a városi jó levegőért. – No meg hát egy szorulós, rosszul működő EGR szeleppel végképp csak vegzáljuk a sokat futott nyugállomány felé guruló négykerekűt.
Másfelől ez amolyan magyar virtus a javából. Rebellis, a nagy járműgyártó cégeknek, komoly mérnöki invencióknak, fejlesztéseknek „beintő” középső ujj felmutatós magatartás . Ki lehetne azt cserélni egy újra. – De hát már pont eladó és én már nem költenék rá – mondja a szöszi a teljesen reális magyarázatot. Általában a hasonló korú jármű szekcióban a tulajdonosi reagálás hasonló. Eladom, költsön rá más. Csak előtte az EGR szelepet – akárhogy is – de kiiktatom, a katalizátort, a részecske szűrőt kiüttetem és az elektronikában jártas gurukkal megoldatom, hogy ne világítson az a rohadt sárga „csekk lámpa”. S ha már megemlítettem a részecske szűrőt, sajnálatos, de egészen fiatal – igaz sok kilométert futott – diesel autóknál is divat a kipufogógáz utókezelő rendszerébe ilyen módon belenyúlni. Regenerálási problémák esetén az eltömítődő részecskeszűrő felett hamar pálcát tör a magyar és „kiírtja” , minden lelkiismeret furdalás nélkül. Kis százalék az, aki hajlandó áldozni a rendszer javítására akár több százezer forintot is. Sok esetben az autószerelő felajánlja – és utána nem lesz gond vele – mondja és így válik egy akár igencsak korszerű, utókezelő rendszerrel és felső környezetvédelmi kategóriával ellátott járgányból városi halálosztó, a belvárosi dugók tüdőrák generátorává. Különválasztjuk azt, amit az autógyártó egy együttműködő egységként álmodott meg, az emissziós és utókezelő rendszert a motortól.
– Megvenni könnyebb, mint fenntartani – tartja a városi szlogen, s bizony az autó költséges mulatság.
Autózni viszont muszáj, s szinte élettani jelentőséggé nőtte ki magát a mobilitás és a költségek optimatizálására, a jármű beszerzésére az egyik legjobb út, hogy behozzuk nyugatról az ott levettettet, a meguntat, a sokszor igencsak elhasználtat és igyekszünk kitaposni belőle még az élettartam tervezésen túliakat is . – Bár az egykor újként, itthon vásároltakkal is hasonló a helyzet. Mindenki az anyagi lehetőségeihez képest, sőt még azon túl is részt akar venni a motorizációban, mert fontos. Csak sokszor az a „mindenáron” azért mégsem igaz. És akkor jön a kiherélt részecskeszűrö, a kiírtott EGR , az erőszakosan elaltatott utálatos sárga lámpa, a magas szállópor, korom koncentrátum a levegőben, a légzőszervi, keringési betegségek, s azok minden velejárója.
– Egyébként voltak – vannak – gyártók, akik manipulálják a kibocsátási értékeket…- ez egy másik történet, de mégis valahol összefügg…
Innen nézve kicsit másnak érzi a kis ember a felelősségét …de csak úgy érzi. A felelősség attól nem kevesebb még ha szépek is azok a kék szemek.